A nehezen vagy nagyon lassú lebomlású szövetek gyakran petrolkémiai anyagokból származó polimerekből készült szintetikus anyagok. Ezeket az anyagokat nem könnyen bontják le a természetes folyamatok, például a mikrobiális aktivitás, a napfény vagy a nedvesség. A nem könnyen lebomló szövetek gyakori példái a következők:
Poliészter: A poliészter polietilén-tereftalátból (PET) készült szintetikus szál, amely kőolajból származik. Tartósságáról, ráncokkal szembeni ellenállásáról és lassú bomlási sebességéről ismert.
Nylon: A nylon egy másik petrolkémiai anyagokból készült szintetikus szál. Erős, könnyű és alacsony biológiai lebonthatósággal rendelkezik.
Akril: Az akrilszálak szintetikusak és nem bomlanak le könnyen. Az akrilt gyakran használják ruházatban, takarókban és kültéri szövetekben.
Polipropilén: A polipropilén egy hőre lágyuló polimer, amelyet különféle alkalmazásokban használnak, beleértve a textíliákat is. Ellenáll számos kémiai oldószernek, és alacsony a bomlási sebessége.
Spandex/Elastane: A spandex, más néven elasztán, egy szintetikus szál, amelyet általában nyújtható szövetekben használnak. Alacsony biológiai lebonthatósága van.
Polietilén: Bár a polietilént általában nem használják ruházathoz, a polietilén egy széles körben használt műanyag, amely nagyon ellenáll a bomlásnak.
Ezek a szintetikus szövetek hozzájárulnak a környezetvédelmi problémákhoz, különösen akkor, ha hulladéklerakókba vagy természetes környezetbe kerülnek. Ellentétben a természetes szálakkal, mint például a pamut vagy gyapjú, amelyek könnyebben lebomlanak, a szintetikus szövetek hosszabb ideig megmaradnak a környezetben. Erőfeszítéseket tesznek fenntarthatóbb alternatívák kifejlesztésére, mint például a bioalapú és biológiailag lebomló szintetikus szálak vagy a textilek fokozott újrahasznosítása, hogy minimálisra csökkentsék ezen anyagok környezeti hatását.
